Hasznos kiegészítő a befagyásgátló.
Óhatatlanul is bekövetkezik a tél Mely gyökeresen változtatja meg a kerti tavat és annak környezetét. Kopár és látszólag élettelen kert és kerti tó látványa azonban ne tévesszen meg. Hiszen a tóban zajló folyamatok nem álltak le csak nagyon lelassultak. A növények visszahúzódtak és vagy leveleik elszáradtak. A halak és más élőlények anyagcseréje lelassult és a mélyebb még melegebb vízrétegbe húzódva telelnek át miközben a jégréteg teljesen elzárja a tó vízét és az élőlényeket a szabad levegőtől.
Miért szükséges a befagyásgátló?
A válasz egyszerű. Biztosítani kell a megfelelő gázcserét! Erre azért van szükség mert a tó fenekén összegyűlt szerves anyag rothadása/bomlása közben a tavi élőlényekre ártalmas gázok nem tudnak elillanni a jégpáncéllal lezárt kerti tóból. Ezért azok egyszerűen megmérgezik a kerti tó vízét és élőlényeit. A másik ok amiért hasznos a jég nyomásának csökkentése a tó pereménél (Tófólia kímélése)
Melyik típust válasszam?
Igazából egyszerűbb elmondani, hogy melyik típus nem ajánlott de az is csak azokban a tavakban melyben vannak halak ez pedig a szivattyús megoldás. Amiért nem ajánlott annak az az oka, hogy a mélyben lévő melegebb vizet a felszínre juttatva lehűti a halak számára megfelelő vízhőmérsékletet és ezáltal megfagyhatnak a halak és a legtöbb esetben el is pusztulnak.
Meddig hatásos?
A mechanikus befagyásgátló -10 c -ig míg ugyanez a típus levegőztetővel kb. -15 c -ig. E fölött már a fűtőszálas egységek a hatékonyak de azok sem mennek fentebb – 21 22 c
Hogyan használjam?
A legegyszerűbb a felhasználói útmutatóval kezdeni, de ha nem rendelkezünk vele vagy csak kevés információt tartalmaz akkor se essünk kétségbe üzembe helyezésük egyszerű. Ha megvan a kiszemelt típus (esetünkben a mechanikus Ubbink befagyásgátló) akkor először készítsünk horgonyt. Erre azért van szükség mert a könnyű úszótestet a szél és a víz mozgás mindig a tó pereméhez mozgatja mely esetünkben nem lesz kellően hatékony.
A horgony elkészítése egyszerű fogjunk egy öklömnyi követ vagy súlyt, kössünk rá damilt, valamint a befagyásgátló testet. Ha ezzel megvagyunk akkor töltsük fel a merülési mélységet szabályzó rekeszeket kövekkel úgy, hogy az alsó perem része víz alá kerüljön. Végezetül a kulcsfontosságú mozzanat helyezzük el a tó legmélyebb pontján. Ez a tavunk vízfelszínétől és a mély zónák számától függ. Általában 10 m2 (25 cm átmérőjű befagyásgátló esetén) ént egy elegendő de túlzásba sem szabad esni. Ha a tavunk nagy felületű akkor a mély zónákhoz és a halak telelő helyéhez közel mindenféleképp tegyünk.
Érdekesség Nádtól a befagyásgátlóig.
A mechanikus tavi befagyásgátló szabadalma a 1940-es évek végén került benyújtásra egészen napjainkig szinte változatlan formában áll a tótulajdonosok rendelkezésére míg a fixen telepített és levegőztetős verzió szabadalma 1980 -as évek elején. És hogy mit használtak előtte? Kötegbe rendezett nádat amit egyszerűen csak beleállítottak a sekélyebb részekbe.
A szabadalmi oldal megtekintéséért katt a képre
Feltaláló:Willem Siebelink Tulajdonos:Ubbink B.V
